Kis Szilveszter gondolatai
Tisztelt pákozdi lakosok, embertársaim!
Tudják, tudjátok az a baj a mai rohanó és virtualizálódó világunkkal, hogy a személyes emberi kapcsolatok teljesen leépülnek! Ma már interneten bankolunk, rendeljük az ebédet, vásárolunk könyvet, cipőt, kabátot, vagy éppen újságot. Ebben az eszement fejlődésben nem vesszük észre egymást és rászoruló embertársainkat, akik bár nem mondják, egyik napról a másikra élnek. Karácsonykor megható volt látni a televízióban, hogy a különböző segélyszervezetek mennyi embernek tudtak egy kis reménysugarat csempészni az életébe. Gondoljunk csak például az ételosztásokra, ahol az idős hajléktalanok mellett egyre több kisgyermekes család is beáll a sorba, leküzdve szégyenérzetét!
Az ünnepek elmúlásával együtt sajnos az emberek adakozókedve is elillan. Sokan csak karácsonykor adományoznak, mert a karácsony mégis csak a szeretet ünnepe. A szeretetszolgálatok és a különböző szervezetek, alapítványok - hála Istennek- nap, mint nap szolgálnak embertársainknak hol egy tál étellel, hol egy meleg takaróval, vagy csak néhány kedves szóval, amivel egy kis reménységet visznek a rászorulók életébe. Látni lehetett a televízióban, hogy mennyien élnek szegénysorban ebben az országban, családok és egyedülálló idősek. Nem felejtem el azt az idős nénit, aki csak azért végzett tornagyakorlatokat, hogy ne fázzon a fűtetlen lakásában. Az országos segélyszervezetek munkája nem egyszerű, nem tudnak minden településen jelen lenni, annyi adományt pedig nem kapnak, hogy minden rászorulón tudjanak segíteni.
Viszont áthidalható ez a probléma és egész egyszerűen!
Sok kisebb helyi szerveződésű segélyszervezet, vagy szolgálat kell, ami csak meghatározott területekre összpontosítja tevékenységét, mint például Pákozd. Az itt élő emberek összefogásán múlik csak! Így lehetne segíteni a szegényeken, hogy megkönnyítsük az életüket és akármilyen hihetetlenül is hangzik, a lakosság összefogása akár a szegénységet is megszüntetheti egy adott településen.
Minden rajtunk múlik! Szeretnénk, akarunk-e segíteni embertársainkon, vagy másra várunk és nem történik semmi?
Nem tudom, hogy tudják, tudja-e Ön kedves olvasó, hogy nagyközségünkben is működik egy Szeretetszolgálat, ami ilyen alapelvekkel működik, kisebb, nagyobb sikerekkel. Arra gondoltunk, hogy talán az lehet a baj, hogy kevés az információ erről, ezért úgy döntöttünk, hogy rövid ismertetőt adunk a szolgálatról és a működéséről. Lehet, hogy kevesen tudják, de sok a szegény a mi községünkben is. Sok családnak és idős embernek, köztük egyedülállóknak nincs elég pénze élelemre, tüzelőre, ruhára stb. Gondoljuk végig, amíg mi kényelmesen vagyunk fűtött otthonainkban és esszük a finom ebédet, Ők fagyoskodnak és a mindennapi betevő előteremtése is sokszor problémás. Amióta jómagam is - hála Istennek - munkatárs lehetek a Szeretszolgálatban, találkoztam olyan dolgokkal, amit elképzelni sem tudtam volna! Olyan sanyarú körülmények között élnek embertársaink szeretett községünkben, ami mellett az én gondjaim apró-cseprő dolgoknak tűnnek. Munkatársaim is hasonlóképpen vannak ezzel, ez a közös, belülről jövő érzés hozta életre a Szolgálatot.